A Zagyvarónai SE

   Nógrád megye sporttörténetében kiemelten jelentős évnek számít az 1920-as év, mivel ebben az évben jöttek létre azok a sportszerveződések, amelyek hosszú éveken át sikeresen szerepeltek a nemzeti, a kerületi és megyei bajnokságokban. Az SBTC-én kívül akkor alakult a Salgó FC, a Zagyvapálfalvai Bányász Sport Egyesület, a Zagyvapálfalvai Ifjúsági Sportegyesület (a ZISE), az Etesi Sport Egyesület, a Balassagyarmati MOVE és a Rónabányatelepi Bányász TC. A fenti egyesületekből napjainkban hírmondóként az SBTC, az Etes és jogutódként a Zagyvarónai SE maradt, amelyek a magyar labdarúgás negyedik és ötödik vonalában küzdenek a feljutásért, illetve a bennmaradásért.

   Salgótarján zagyvarónai peremkerületéhez tartozó Rónabányatelepen az 1920-ban létrehozott katolikus körben határozták el a "football társaság" létrehozását, amelyben döntő érdemeket szerzett Nagy Elemér bányamérnök, a helyi vigalmi bizottság elnöke, Blanár Sándor tanító, későbbi salgótarjáni polgármester, Kővári Krics József, az első elnök és Solcz József.

   A rónaiak az első hivatalos mérkőzésüket a szomszéd salgóiak ellen játszották a Medves-fennsíkon. Pályát csak pár év múlva tudtak építeni a jelenlegi helyén, a volt határőr-laktanya mellett. 1931-től neveztek a Salgótarján környéki kiscsapatok részére kiírt Salgó Serleg bajnokságba. 1934-től Eisler Béla vezetésével RTC néven, az SBTC alosztályaként vívták mérkőzéseiket az ÉLASZ Mátravidéki alosztályának harmadik vonalában. 1939 után már csak a leventecsapatot szerepeltették a körzeti bajnokságban egészen 1944 őszéig.

   A II. világháborút követően, miután Palkovits Gyula hazatért az amerikai fogságból, hozzákezdett a sport újjáélesztéséhez. Hamarosan jöttek az eredmények is. A labdarúgáson kívül röplabdában, tekében, női tornában és kerékpárban szereztek hírnevet a felmenő rendszerű bányászbajnokságokban, a megyei bajnokságokban és a különféle kupákban. Palkovits Gyula munkájára, szervezőkészségére a felsőbb szervek is felfigyeltek, a hatvanas évek elejétől már a salgótarjáni járás sportéletét felügyelte.

   A hatvanas évek első felében a Nógrádi Szénbányászati Tröszhöz még közel negyven termelő bánya tartozott. Az évtized végén a termelés gazdaságtalansága miatt sorra zárták be a kisebb bányákat. Rónán erre a sorsra jutott Szilváskő, Medves és Gyökeres is. A bányák bezárásával megszűnt a sporttámogatás. Palkovits Gyula hamar felmérte a helyzetet, 1969-ben új támogatók bevonásával (erőmű, ötvözetgyár) létrehozták az Ötvözet Munkás Testedző Egyesületet (az ÖMTE-t), amely huszonkét éven át volt a városrész reprezentáns csapata. Az egyesület labdarúgói egy alkalommal még a területi bajnokságban is megfordultak.

   A labdarúgókon kívül az eredményes nevelőmunkának köszönhetően női röplabdában is jeleskedtek. A megyei bajnokság többszöri megnyerését követően belekóstolhattak az NB II világába. Olyan utánpótlással rendelkeztek, hogy az ifjúsági lányok megnyerték a felnőtt megyei bajnokságot. Az úttörőkorúak méltón képviselték Nógrád Megyét az úttörő-olimpiák területi versenyein. Az utánpótlást a zagyvarónai iskola biztosította, amelyet a közelmúltban (2004-ben) bezártak.

   Visszaforgatva három évtizeddel a helyi sportélet kerekét, az ÖMTE életében újabb változások következtek be. Az Elnöki Tanács 17/1972. számú határozatával Zagyvaróna községet egyesítette Salgótarján várossal. Ennek következtében a tanácsi támogatással, eddig működő Zagyvarónai FSK 1973 tavaszán visszalépett a megyei II. osztályú bajnokságból, fúzió révén beolvadt az Ötvözetbe. Elnökségi döntés alapján a csapat végleg leköltözött Zagyvára. Gyors edzőváltások után végül Kriskó Lajos edzőnek - az SBTC volt villámléptű jobbszélsőjének - sikerült egy ütőképes csapatot összehoznia, amely a későbbiek során 14 szezont húzott le a megyei I. osztályban. 1978-ban Angyal Nándor irányításával megépült az új sportpálya. A csapat mérkőzéseire a környékről és Salgótarjánból is nagyon sokan kirándultak.

   A nyolcvanas évek végén jött a rendszerváltás. A bázisvállalatot, az ötvözetgyárat 1992-ben szanálták. Vagyonát értékesíteni kellett, így került önkormányzati tulajdonba az 1978-ban társadalmi összefogással épített sporttelep is. Az ÖMTE záró közgyűlésén került kimondásra, hogy a továbbiakban a csapat jogutódként Zagyvarónai SE néven fog szerepelni.

   Azóta tizennyolc év telt el, sok gonddal és kihívással. A ZSE, a Szekeres Zoltán, Bíró Tivadar, Szappan László vezető trió továbbra is legfontosabb feladatának tekinti az egyesület életben tartását, a városrészben élő fiatalok, a lakosság sportolási feltételeinek biztosítását, hiszen napjainkban egyre több civil, köztük jelentős számban nő is szívesen rója magányosan a köröket a pálya körül, egészségük, fittségük megtartása érdekében.

   Az viszont mindenképp elgondolkodtató, hogy az SBTC mellett a salgótarjáni felnőtt labdarúgás utolsó bástyája a Zagyvarónai SE. Mellőlük hunyt ki az 1901-ben alakult SSE és jogutódja, az 1920-ban alakult PBSE (1924-től PBÜSE), majd jogutódja, a Bányagépgyár SE, az 1920-ban létrehozott ZISE, az 1921-ben induló Baglyasaljai SE, az 1905-ben alakult SAC/Salgótarjáni Atlétikai Club, az1927-ben szerveződött professzionalista Salgó FC, az 1929-ben induló Salgótarjáni Palackgyár és jogutódja, az Öblösüveggyár SE, az 1947-ben zászlót bontó Tűzhelygyár, az 1945-ben alakult ZÉKÜSE, és jogutódja a Síküveggyár SE, az 1949-es évszámú Salgótarjáni Építők, a Salgótarjáni Dózsa, Bástya, Szpartakusz, Vörös Meteor, Petőfi, hogy csak a legismertebb felnőtt labdarúgó-egyesületeket említsük.
 

(Forrás: Nógrád Megyei Hírlap 2010 június 24-i számból, Szabó János szövege alapján)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés